8.rész
Meglepetés
Amint beléptem a ház ajtaján, Niall eltakarta a szemem a kezével. Nem tudtam mit tartogat nekem.
-Kinyithatod a szemed!
Egy kicsi Golden Retriver volt a kezében, és felém nyújtotta.
-Az enyém?!-kérdeztem kicsit idétlenül, hiszen a szüleim miatt soha nem volt kutyám.
-Persze! Neked vettem.
-Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm Niall!!
-Neked bármit!
Annyira örültem neki. Csak akkor gondoltam bele: Itt állok az első kutyámmal a kezemben amit, Niall Horantól a barátomtól kaptam. Ez egy vicc vagy talán álmodom?!
-Van kedved sétálni vele egyet?-keltett fel Niall, az ábrándozásaimból.
-Benne vagyok! Soha ki nem hagynám!
Miközben öltöztem, Niall ágya mellett egy képet pillantottam meg. Ő volt rajta kiskorában. Nagyon aranyos volt, mert egy katonai öltözék volt rajta. Hirtelen Niall nyitott be.
-Mehetünk?
-Igen, persze.
Észrevette, hogy a kezemben van a kép. Közelebb lépett és csak ennyit tudott mondani.:
-Olyan jó volt AKKORIBAN...-néhány könny gördült ki a szemén.
-Niall...m-mi a baj? Mi történt?
-A szüleim..akkor válltak el..és anya nagyon hiányzik...
-Én nagyon, nagyon sajnálom..annyira rossz lehet..
Átöleltem és csak simogattam a karját, mert szörnyű látvány volt, hogy így sír. Annyira furdalt a lelkiismeret, hogy nem tudtam semmit ezellen tenni. El sem mentünk sétálni. Egész este beszélgettünk a "régi szép időkről"...