2.Rész
Márpedig el fogok menni!
Másnap reggel nem volt suli. Ezért Lillával elmentem sétálni a közeli tóhoz. Eléggé ki voltam borulva az este miatt, ezért meg kértem, hogy ma este aludjon ott nálam, amire végül igent mondott.
-Na, és mi lesz ezzel a Londonos dologgal?-kérdezte Lilla és széttárta a karját tehetetlenül.
-Nem is tudom. Még nem jöttem rá.
-De nem meghetsz csak úgy el itthonról.-mondta miközben a telefonját nyomkodta.
-Márpedig el fogok menni, bármibe is kerül.-dühöngtem.
-Na jó..tudom, hogy bármit meg fogsz tenni, de vigyázz mert ebből rossz is kisülhet.
-Persze-persze..igen tudom.-motyogtam az orrom alá halkan.
A nap hátralávő részében ezen agyaltunk mind a ketten. Hazamentünk és amíg ő kipakolt a szobámba addig kimentem a konyhába, ahol anya és apa ültek és beszélgettek halkan.
-Sziszatok.-mondtam egyhangúan.
-Szervusz kincsem!-szólt anya.-Átgondoltuk a tegnapi dolgot és mondani szeretnénk valamit.
-Tényleg?-néztem döbbent arccal, mivel soha nem gondolják át az ilyen dolgokat.
-Igen, sőt igazad volt.. sajnáljuk az egészet. Ezért úgy döntöttünk, hogy elmehetsz.
-Komolyan?! Köszii!!!-öleltem meg őket és visszafelé vettem az irányt a szobámba, hogy elújságoljam a hít Lillának.
-Lilla! Elengedtek anyuék!!-mind a ketten ugrándozni kezdtünk az ágyamon.
-Akkor pakoláás!-nevetett a barátnőm.
Este még egyszer kisétáltunk a tó partjára beszélgetni. Később bemntünk és csak éppen, hogy bedőltünk az ágyunkba, el is nyomott minket az álom.